Évszám |
Személy, feltaláló |
+ |
|
|
Már az időszámitásunk előtti 5. században ismert volt a Camera Obscura jelenség kínai és görög filozófusok leírásaiból. Persze nyilván előbb is.. |
16. századtól |
|
A rajzoláshoz használt Camera Obscurát meniszkusz lencse alkalmazásával javítják |
1666 |
Isaac Newton |
Demonstrálta, hogy a fény a színek forrása egy prizmával színekre bontotta a fehér fényt és egy másikkal visszaalakította. |
1727 |
Johann Schulze |
Felfedezte hogy a salétromsavban oldott ezüst (ezüst-nitrát) fényérzékeny (fény hatására besötétedik). |
1758 |
John Dolland |
Az achromatikus lencséket kifejlesztette távcsövekhez, ezek alkalmazása a camera obscura képét is javította |
1777 |
Carl Wilhelm Scheele | Felfedezi hogy
az ezüst-klorid fény hatására fémezüst
keletkezése közben sötétbarnára színeződik. |
1802 |
Thomas Wedgwood |
Ezüst-nitráttal
bevont
papírra, bőrre, kerámiára fotogramokat készített de
rögzíteni (állítólag) nem tudta és befeketedtek a
fényen. |
1819 | Sir John Herschel | Publikálja felfedezését arról, hogy a
nátrium-tioszulfát oldja az ezüsthalogenideket. |
1816 | J. Nicephore Niepce |
Camera obscurával
ezüst-kloriddal bekent papírra képet készít de sok más
korai kísérletezőhöz hasonlóan nem tudja rögzíteni. |
1825 |
J. Nicephore Niepce |
Az
első
tartós képet készítette (Heliográfia) kamerában,
ónötvözet lapon, fehér judeai aszfalt (petroleum
származék) mint fényérzékeny anyag 8 órás
expozícióval. Ezután levendula olaj és petroleum
keverékébe áztatta ahol a fény által
meg nem keményített aszfalt leázott az ónról, és így direkt pozitív képet kapott.
Különféle hordozókkal próbálkozik így
üveglappal is az egyetlen megmaradt darabot egy
tudós törte össze a XX szd elején.
Ezüst-kloriddal is próbálkozik, de rögzíteni nem
tudja. |
1829 |
L.
J. M. Daguerre |
Szerződést kötött Niépce-el mely szerint Niépce a feltaláló és ő a tökéletesítő. Együtt kísérletezik ki a physautotípiát. Levendulaolaj alkoholos oldatát polirozott ezüst felületre kenik ez fehéres színben szárad meg rajta, megvilágítás után terpentingőzzel hívják elő ami a fénynemérte helyekről lemossa a réteget és láthatóvá teszi az ezüst felületet. Az eredmény a dagerrotiphoz hasonló látványt nyújt, de kamerában többórás expozíciót igényel. Niépce 1833-ban meghalt és fia Isidore örökli státusát némi módosítással. Daguerre ezután egyedül kísérletezik tovább. |
1834 |
Fox Talbot |
Ezüst-kloriddal bevont papírral készít fotogramokat. "Photogenic Drawing" néven Kislexikon |
1834 | Hércules Florence | Az elszigetelten dolgozó brazil-francia festő
megalkotja a francia "photographie" szót
legalább 4 évvel Herschel előtt. Kb 3 évvel a Daguerre
féle felfedezés előtt, egy az ezüstsók
fényérzékenységén alapuló, fénymásolásra használt,
negatív/pozitív fényképészeti eljárást is kidolgozott.
1832-ben
kameraképet rözített, 1833-ban ezüst-nitrát és papír
segitségével dolgozott. |
1835 |
Fox Talbot |
A "mousetrap" (egérfogó) kamerákkal negatívokat készít, még mindig ezüst-kloridos papírra. Többek között a híres ablak képét, Lacock Abbey-i házának folyosóján lévő ablakról augusztusban. Ez az első ránkmaradt negatívkép. |
1837 |
L. J. M. Daguerre |
További önálló kísérletek kidolgozandó egy működő eljárást (Daguerréotype). Ezüst jodiddal érzékenyített ezüstözött rézlap az expozíció után higany gőzével hívták elő. A rögzítés meleg konyhasóoldatban történt. Az eredmény egy egyedi direkt pozitív volt. Kislexikon |
1839 |
L. J. M. Daguerre |
Január 7.-én számol be a sajtó a nyilvánosságnak és Arago a francia akadémiának a Daguerreotype eljárás megszületéséről. Június 15.-én a kormányzat életjáradékban részesítí Daguerre-t és Isidore Niepce-t aki apja, Nicephore örökébe lépett a szerződésben, bár előnytelenebb feltételek között. (6000/4000 Frank/év) Augusztus 19-én Arago nyilvánosságra hozta a részleteket ( a dagerrotípián kívül, a kutatás melléktermékeként talált két másik eljárást, a heliográfiát és a physautotípiát is nyilvánosságra hozták) és bejelenti, hogy Franciaország a világnak adományozza a találmányt. Azonban még augusztus 14.-én Daguerre szerződést köt egy szabadalmi ügynökkel mely szerint Angliában (a világon egyedül) szabadalmaztatva lesz az eljárása.... További próbálkozása a találmány hasznosítására, hogy mintaképeket küld több uralkodónak. Az orosz cárnak, a bajor és a belga királynak, az osztrák császárnak és Metternichnek és Apponyi Albertnek. Kislexikon |
1839 |
Fox Talbot |
A dagerrotip fetalálásának bejelentésétől nyugtalan lesz, rohanvást mintadarabokat készít és mutat be a Royal Institution-nak és a Royal Society-nak támogatást kérve. Nyilvánosságra hozza a "Photogenic Drawing" technikai leírását. Az eljárásának sokszorosíthatóságára hivatkozva (negatív/pozitív) az egy példányos direkt pozitív dagerrotiphez képest. Nem kap. |
1839 |
Sir John Herschel |
Javasolja Talbot-nak a nátrium-tioszulfát használatát fixáláshoz és a "photography", "negative" és "positive" kifejezések használatát. |
1839 |
Hippolyte Bayard |
A vesztes eljárás feltalálója amelyik egyesítette a másik kettő néhány hátrányát. Ezüstklorid érzékenyítésű papírját napfényen beexponálta feketére, majd kálium-jodid oldattal preparálta és exponálta a gépben. A fényérte helyeken a kálium-jodid reakcióba lépett a kép ezüstjével és ezüst-jodid keletkezett aminek világosabb színe van. A kész képet eleinte kálium-bromid később a Herscheli javallat nyomán nátrium-tioszulfát oldatban rögzítette. A kép egy példányos direkt pozitív volt és az anyag érzékenysége a másik kettőhöz képest is nagyon alacsony volt: csak tárgyak fényképezésére volt alkalmas. Azért 600 Frank életjáradékot ő is kapott a francia államtól... |
1839 | Paul Beck Goddard | Brómmal és jóddal érzékenyít dagerrotípiát érzékenységnövelés céljából. |
1840 |
Fox Talbot |
Fejleszti eljárását, feltalálja a látens kép és előhívás révén működő fotóanyagot, ezüst-jodidos és galluszsavas felvételi anyag készítésével és ennek galluszsavas előhívásával és nátrium-tioszulfátos fixálásával. Ez jelentős érzékenységnövekedést eredményez. Az így készült negatívot ezüst-kloridos papírra másolva készít pozitívképeket. Az átmásolódó papírrostok miatt képei nem olyan részletgazdagok mint a dagerrotipek |
1840 |
Alexandre Becquerel |
A Becquerel féle dagerrotip eljárás felfedezése. Lényegében azonos a Daguerre félével csak higanygőzös előhívás helyett erős vörös fénnyel világítják meg a jóddal érzékenyített és exponált lemezt. Ennek hatására az exponált helyeken megnő a redukálódó ezüst mennyisége és láthatóvá válik a kép. Minősége azonban rosszabb a higanyos módszereknél (meleg/hideg+vákuum) és jellege is más. |
1840 | Hippolyte Fizeau | Aranyszínezési módszer a dagerrotípiákhoz, ettől a kép tartósabb és kontrasztosabb lesz. |
1840 |
Sir
John
Herschel |
Ebben az évben kezdik brómgőzzel is érzékenyíteni a dagerrotip lemezt ez kb. 10 -szeres érzékenységnövekedést okoz. |
1840 | Képfordító prizmát és tükröt hoznak forgalomba melyet az objektív elé csatlakoztatva helyes állású képet kaphatnak, de csökkenti a lencse fényerejét. Ekkortól kezdik színezni a dagerrotip képeket és általánossá válik a légmentesen elzártva, üveg mögé való installálás illetve a tokba helyezés. A tartósító és kontrasztnövelő aranyszínezés is bevezetésre kerül. | |
1840 |
John Wright |
Feltalálja, és Elkington Henry és George szabadalmaztatja a galvanizálásos ezüstözés, kálium-cianid elektrolitos változatát . |
1840 |
Vállas
Antal
|
Elkészíti
ez
első ismert magyarországi dagerrotipet. |
1840 | Zimmermann Jakab | Zimmermann Jakab, Daguerre az
eljárást ismertető könyvének,a
német változata felhasználásával magyar fordítást
készített és adott ki. Többek között az első, magyar
nyelvű, fotókonzerválásról szóló szöveggel: "Hogy a'
képek jól megőriztessenek, üveg alá tétetnek,
leenyveztetnek 's igy még a' napon is
változhatlanok." Daguerre képei'
elkészítése' módjának leírása |
|
Fox Talbot |
Szabadalmaztatja eljárását "Calotype" néven (később még "Talbotype" nevet is használnak rá) ez egy negativ / pozitív eljárás. A negatív ezüst-jodidos és galluszsavas előhivó anyag, a pozitív meg a "Photogenic Drawing" néven is használt ezüst-klorid érzékenyítésű kimásoló anyag, a sópapír. A szabadalmi korlátok gátolják a terjedését, kivéve az olyan országokat ahol nincs szabadalmi védelem alatt. Pozitív anyaga, sópapír néven, önállóan is karriert futott be, más eljárások másolóanyagaként. Kislexikon |
1841 |
Petzval József |
Matematikai
módszerekkel
konstruálja f:3.7 fényerejű
objektívjét amivel a dagerrotip expozíciós idejét 1
perc alá szoríthatják. Daguerre objektívje
f:17-es fényerejű volt, Petzval lencséje kb. 6
blendényivel, azaz 64 szeresen fényerősebb. A
bromidos érzékenyítés és a Petzval objektív kb. 10
blendényi javulást hozott együtt... |
1842 |
Sir John Herschel |
Cianotípia. Herschel olyan fényérzékeny anyagot keres ami nem nemesfém alapú és feltalálja a vassós eljárásokat. Az egyik változat a berlini kék nevű pigment képalkotó anyagú cianotípia. Készítésekor ferri-ammónium-citrát és vörösvérlúgsó oldatát összekeverték, szűrték és állni hagyták. Ezt követően felkenték a papír felületére többnyire ecsettel. Mikor megszáradt, zöldes színű volt. Negatívról, másolókeretben kontaktoltak rá. A megvilágított részek szürkés-kék színig sötétedtek. A kissé túlmásolt kópiát vízben dolgozták ki. Kislexikon |
1842 |
Sir John Herschel |
Argentotípia. A vassós eljárások másik csoportjának tagja ahol a fényérzékeny anyag fény hatására redukálja a a rétegben lévő nemesfém, többnyire ezüst sókat így a kép nemesfémből alakul ki. Ferri-ammónium-citráttal vagy ferri-ammónium-tartaráttal bevont papírral készítette amit ezüst-nitrát oldatában hívott elő, utána nátriumtioszulfátban fixálta, mosta, szárította. Szépia színű képet ad, másik nevéhez (szépiaeljárás) híven. Szintén Herschel által kitalált változatok még az amfitípia, krizotípia. Kislexikon |
1844 |
Fox Talbot |
"Pencil
of
Nature" az első nyilvánosan árult könyv
fotóillusztrációkkal, beragasztott talbotípiákkal. |
1847 |
Niepce De St. Victor |
Albumin kötőanyagú üvegnegatívot készít ami kb. 10 perces expozíciót igényel, vagyis jóval érzéketlenebb a másik két eljárásnál. |
1849 | ? | Amphitípia. Albuminos direktpozitív eljárás. Kislexikon |
1850 |
Louis-Desire Blanquart-Evrard |
A
(tojás) albuminos kötőanyagú, kimásolópapírt találja
fel. Ez az anyag sose volt szabadalmaztatva és
széleskörűen használták kb. 40 évig |
1851 |
Frederic Scott Archer |
Nedves
kollódiumos
eljárás. Le Gray kísérletei után az eljárást
Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta
1851-ben. Az albuminpapírral, mint másolóanyaggal a
következő harminc év uralkodó technikája lett. Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle - főleg jód - sókat oldottak fel. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot igénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget. Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás végéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vas-szulfát, vas-oxalát vagy pirogallol hatóanyagú - savas hívót használtak. Fixálása kálium-cianid, nátrium-, vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt. Ezután mosták, szárították. Az expozíciós idő napfényen 10 másodperc körüli volt Kislexikon Scott
Archer
nem szabadalmaztatta eljárását és nyomorban halt
meg. |
1851 | L. J. M. Daguerre | Daguerre halála, szimbolikus, az
eljárását kiszorító két technika megszületésének
évében... |
1851 |
Gustav Le Gray |
Viaszpapírnegatív. A talbotípia technikájának módosítása. A változtatás lényege az volt, hogy a papírt még az érzékenyítés előtt meleg fémlapon fehér viasszal átitatták. Így a már ismert képminőség javító hatáson kívül, melyet az eredeti módszernél is alkalmaztak, azt is elérték, hogy érzékenyítésnél a vegyszerek nem szívódnak a papírba, hanem annak felületén maradnak, Ezzel az élesség és a tónusok javultak, és a drága ezüstvegyületből is kevesebb kellett. A módszer és különféle változatai az 1850-es évek második feléig voltak használatosak. Kislexikon |
1851 |
Christofle
és Anthony |
E két cég (francia és amerikai) elkezdte gyártani a galvanizált dagerrotiplemezeket. |
1852 |
Barreswil, Davanne, Lerebours és Lemercier |
Fotolitográfia
bitumenes
változat. Fotomechanikai sokszorosítóeljárás
(síknyomó) Nicephore Niepce dolgozta ki az
alapmódszert, sokféleképpen módositottak. Általában
kő alapra, fényérzékeny anyagot kentek. Ez lehetett
valamely bitumenfajta vagy kromátkolloid
anyag. Ma is használják az eljárást a
sokszorosítógrafikában és ma is e kétféle réteggel.
A tónusok visszaadásához szükséges rasztert a
(mész)kő érdes felülete adja. A kőlapra negatívot
kontaktoltak és éterrel dolgozták ki. Az oldószer a
fény nemérte helyekről eltávolította a bitument,
ezután a szabaddá vált kőrészeket savval maratták.
Az alkalmazott festék a bitumenes részeken tapadt
meg, s ezek a (fényérte) helyek nyomtattak. |
1852 | Adolphe-Alexandre Martin |
Publikált egy metódust üveghordozós kollódiumos direktpozitív (mai nevén ambrotípia) készítésére. Herschel ötlete alapján született találmány. Kollódiumos nedves üveglemezt alexponáltak, vagy alulhívtak. Kidolgozására fizikai hívást (vasszulfát), majd káliumcianidos fixírt használtak. Az így készült képet fekete háttér elé helyezték. Ekkor pozitívnak látszott, mivel fedett részei több fényt vertek vissza, mint az üres részeken átlátszó fekete anyag, s így ezek a kép világos részeiként funkcionáltak. Átnézetben természetesen negatív képet láthattak. Az ambrotipet, melynek méretei kezdetben megegyeztek a dagerrotipekével, azokhoz hasonló tokban hozták forgalomba. Az ambrotípia név James Ambrose Cutting 1854 júliusi szabadalmaiból származik amelyek hasonló metódusokról szóltak, bár irodalmi adatok szerint Archer és Peter W. Fry már 1851-ben csinált ilyesfélét sőt F. Horne júliusban publikálta is a módszert. Martin 1853 április 18.-án feketére festett fémlapra is publikált egy metódust ami pedig a ferrotípia előfutára volt. Kislexikon |
1853 |
Wülff & Co. |
Pannotípia. Kollódiumos direktpozitív. A pannotípia fekete viaszosvászon hordozóra készült (erről kapta a nevét is). Üveglemezről, savas vízben, átúsztatva vitték át az előhívott réteget. A vászon átnyomódó szerkezetéről ismerhető fel. Kb. 1853-tól volt forgalomban. Ez volt a legolcsóbb (és a legvacakabb kivitelű), gyakran vándorfényképészek által készített változata a kollódiumkorszak gyorsfényképészeti módszereinek. Kislexikon |
1854 |
André-Adolphe-Eugéne Disdéri |
Kitalálja
a
vizitkártyát ezzel megindul az első igénytelen
tömegtermelés korszaka a fotográfiában. Kislexikon |
1855 |
"Fading Comitee" |
Már az első időktől kulcsprobléma volt az akkor használt kimásolópapírokon lévő fényképeknek fakulása. (Ezek 1841-től a sópapír, 1850- től az albuminpapír) Az egyre jobban elterjedt fényképezésen kívül ezek a produktumok a könyvkiadásban is szerepet játszottak a Pencil of Nature óta. Még karikatúrák, gúnyversek is jelentek meg a korabeli sajtóban e közismert problémáról. 1855 tavaszán a londoni Photographic Society (a későbbi Royal Photographic Society) egy bizottságot hozott létre, Roger Fenton elnöklésével a probléma megoldási lehetőségeinek vizsgálatára. Albert herceg, Viktória királynő férje, aki fotógyűjtő is volt, s így érdekelt a dologban 50 fontot adott a költségeikre, ami akkor szép summának számított. E bizottság jelentése ami a The Photographic Journal 1855 nov.-i számában jelent meg, a képek megfelelő fixálását (friss fixáló használatát, mivel a nem eléggé friss fixírben sav és káros kénszármazékok vannak), a képek kellő mosását (a fixírmaradványok eltávolítása céljából) és tartósító hatású aranyszínezését javasolta. Megemlítette a ragasztásra használt anyagok problémáit (savasodásra hajlamos keményítő pl.). Javasolta továbbá, hogy a kész képeket védjék a levegő kéntartalmától (főleg Londonban, mert már ott akkor is igen magas volt) és a nedvesség károsító hatásaitól. |
1855 |
Alphonse Davanne és Jules Girard |
A két francia szakember is kimerítő tudományos vizsgálatokat végzett ezügyben és az ugyanebben az évben publikált tanulmányukban is a friss rögzítőoldat fontosságát hangsúlyozták. |
1855 |
T. F. Hardwich |
A "Fading Comitee" kémikus tagja ez évben megjelent könyvében, az általa végzett fény- és peroxidtesztről és egyéb vizsgálatokról is beszámol |
1855 |
John Waterhouse |
Az első alkálikus aranyszínező feltalálása (amit a fixír előtt és nem benne alkalmaztak) több aranyat választott ki az ezüstszemcse felületén, jobban segítve a kép megmaradását. A korabeli szakirodalomban az albuminpapír bíbor tónusú barnáig történő színezését javasolták. A korai időkben általában savas, ("sel d'or" néven emlegetett) aranyszínezőt használtak a fixírrel keverve, és ez olyan bomlási folyamatokat indukált a nátriumtioszulfátban ami szinte kimoshatatlan kénszármazékokat eredményezett a fotópapírban és ez sikeresen ellensúlyozta az ilyen aranyszínezés amúgy sem kellő intenzitású konzerváló hatását. Kislexikon |
1855 |
Alphonse Louis Poitevin |
Fénnyomás. Mások találmányainak felhasználásával dolgozta ki az első, ezen az elven működő fotómechanikai-sokszorosítóeljárást (síknyomó). Ezt később többen tökéletesítették (Pl.: E. Edwards - Heliotype 1867., J. Albert - albertotypia 1868., J. Husnik 1869. stb.). Fényérzékeny rétege a bikromátos (kálium-, nátrium-, ammónium-) zselatin, melyet üveglemezre öntenek, és magas hőmérsékleten szárítanak (40-60 Co). E szárítás következtében a réteg megráncosodik és ez a finom textura raszterként működve a későbbi nyomtatásnál tónusos képek készítését teszi lehetővé. A megszáradt lemezre negatívról kontaktmásolatot készítenek, majd hideg vízzel dolgozzák ki. A víz a fény hatására megcserződő rétegbe nem tud behatolni, a fény nem érte részekbe viszont igen, ezért, ha nedves állapotában zsíros nyomdafestéket viszünk rá, az csak az exponált részekben tapad meg. Kislexikon |
1855 |
Alphonse Louis Poitevin |
Pigmentnyomás.
Festékes
zselatinnal bevont papírt (pigmentpapír) bikromátos
oldatokkal (kálium-, nátrium-, ammónium-)
fényérzékenyítenek. Szárítják, majd negatívot
kontaktolnak rá. A fényérte helyeken a zselatin
cserződik és vízoldhatatlanná válik. Ezután cserzett
zselatinnal bevont (ún. átviteli) papírra ragasztják
oly módon, hogy mindkét papírt megnedvesítve,
réteges oldalukkal összepréselik és megszárítják
azokat. Meleg vízben hívják elő. Csak a cserzetlenül
maradt részek oldódnak ki (festékkel együtt). Mivel
a réteg papír felőli oldaláig (a benne lévő festék
miatt) nem jut a cserződéshez elegendő fény, vízbe
jutva leázik a zselatin fólia hordozópapírjáról. A
vízben így az eredeti papír lehúzhatóvá válik, és a
képet már az új, átviteli papírra ragadva hívhatjuk
elő. Az így készített kép oldalfordított lesz. Kislexikon |
1855 |
Niepce de Saint-Victor |
Heliogravür
(héliographique).
Fotomechanikai sokszorosítóeljárás (mélynyomó).
Számos változata volt hasonló neveken. Réz, vagy
acéllapra öntött fényérzékeny aszfalt (Judeai) vagy
kromátkolloidrétegre (pozitív) képet másolnak. A
tónusok átvitele céljából az aquatinta módszerével
raszterozzák: még a fényérzékeny réteg felvitele
előtt a fémlemezt ún. porzószekrényben finom
aszfalt, gyanta vagy enyvporral vonják be, majd
óvatosan melegítve ráolvasztják, hogy hozzátapadjon.
Megvilágítása után következett a fényérzékeny anyag
kidolgozása (a fény nemérte helyekről való
kimosása). Maró folyadékba helyezve az így
fedetlenül maradt területeken a fémalap maratása
útján keletkező nyomóformáról, festékkel nyomtatva
jön létre. 1852-ben Talbot készített hasonló módon
nyomatot fémlap segítségével, melyet
kálium-bikromátos enyv oldatával érzékenyített.
Maratásához eleinte platina-kloridot, később
vas-kloridot használt. Photoglyphnek nevezte. |
1856 |
Hamilton Smith |
Ferrotípia. Nedves kollódiumos direktpozitív gyorsfényképészeti eljárás. A szabadalmat 1856 feb. 19.-én, 14300-as számon jegyezték be, Hamilton Smith-től, az Ohio-i, Kenton College professzorától. Ekkor még melainotype néven, majd az egyik konkurens lemezgyártótól kapta a ferrotípia nevet, ehhez képest arrafelé csak tintype néven ismerik. Kislexikon |
1858 |
Poitevin és Pouncy |
Guminyomás. Kromátkolloidos nemeseljárás. Jól enyvezett papírt festékes gumiarábikummal vontak be, és bikromátos (kálium-, nátrium-, ammónium-) oldatában érzékenyítik. Hideg vízben hívják, exponálás után. Mivel egy réteg nem képes a teljes tónusskálát visszaadni, újra be kell vonni, érzékenyíteni, pontos illesztéssel újra exponálni, előhívni. Ezt addig ismételni, míg megfelelőnek találják az eredményt. Az egyes rétegek festéktartalma és expozíciója különböző. Ugyanezen az elven többszínű, sőt színkivonat negatívok segítségével valódi színes képet is készíthettek. Kislexikon |
1859 |
René
Prudent
Patrice Dagron |
junius
21-i
dátummal szabadalmaztatja találmányát, a
mikrofilmet, felhasználva a nedves kollódiumos
eljárás kiváló felbontóképességét. Kitalálja a
Stanhope nevű eszközt ami egy egyszerű használati-
vagy dísztárgy amibe egy mikrofényképet helyeznek és
azt egy nagyítóként funkcionáló kristályon keresztül
nézhetik. |
1860 | -- | -- |
1861 | James Clerk Maxvell | Az első additív színes kép, három az alapszíneknek megfelelő (piros kék és zöld, folyadék-) szűrőn kresztül készült színkivonat-negatív, amiről készült pozitíveket, három vetítővel, mindegyik előtt a megfelelő színű szűrővel, egymásra vetítve, megkapták az ábrázolt szalag színes képét. A képeket Thomas Sutton fotográfus készítette Maxwell utasításai alapján. Kislexikon |
1862 | -- | -- |
1863 | Tömösváry László | Magyar fényképész című könyve megjelenik Pesten.
Lényegében ez volt az első olyan, magyar nyelvü,
fényképészeti szakkönyv mely önálló szerzői munka (nem
csak fordítás mint az 1840-ben megjelent dagerrotip
leírás: Daguerre képei' elkészítése' módjának leírása,
Zimmermann Jakab fordításában) és könyvnyi terjedelmü,
alaposságú. |
1864 | George Wharton Simpson | leírja a kolódiumos kötőanyagú, emulziós celloidinpapírt, de gyártani később kezdik. Kislexikon |
1864 | W. B. Woodbury | Woodbury nyomás. Kislexikon |
1864 | W. B. Bolton és B. J. Sayce | Ezüst-bromid érzékenyítésű, emulziós,
kollódiumos száraz lemez. Kevésbé érzékeny mint
a nedves kollódiumos módszer de az emulziógyártás
kémiai melléktermékeit mosással eltávolíthatták belőle
(a nedveseljárásnál nem). |
1866 | Veress Ferenc | Kísérletezni kezd a heliochromiával. Kislexikon |
1866 | Emil Mariot | Olajnyomás. Egy változatát publikálja az eljárásnak de már 1855-ben Poitevin is leír hasonlót. Használatba viszont a XIX-XX. század fordulóján kerül a piktorialista fényképészeti stílus művelői által. Kislexikon |
1867 | J.B. Obernetter |
Tökéletesítése révén a celloidinpapír gyárilag előállíthatóvá válik. Kislexikon |
1868 | Dr J. Schnauss |
Először alkalmazott baritréteget (celloidinpapírnál). Kislexikon |
1870 | -- | -- |
1871 | R. L. Maddox | Zselatinos szárazlemez. Ez egy ezüst-bromid fényérzékenyítésű, zselatinos kötőanyagú, emulziós, üveglemezhordozójú anyag. Lényegében azonos alapjai vannak a ma is használt analóg fotóanyagokéval. Kislexikon |