Flesch Bálint: „image transfer”
Hajdú József – Transzfer, kiállítás
2024. február 8. – 2024. március 31.
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - 8F Galéria, falszöveg.
A képeken szereplő jelenséget „image transfer” néven
ismeri az angol nyelvű fotóműtárgy-védelmi szakirodalom, a
fotográfiai szakirodalomban pedig olyan alternatív eljárások
esetében használják, amelyeknél a fotográfiai kép valamely művelet
során eredeti hordozójáról egy másikra kerül át. A jelenség
legismertebb változatánál egy platinotípia eljárással készült
fénykép képe jelenik meg egy vele érintkező papírlapon,
katalizációs folyamat eredményeként. Ez eddig egyszerű is lenne,
de mikor megvizsgáltuk az albumban szereplő fényképeket, kiderült,
hogy ezek nem platinotípiák, hanem celloidin papírok.
A celloidin fotópapír az 1860-as években került használatba, az
évtized végén már gyárban is készült, és az 1920-as évek végéig
használták széles körben. Az „emulziós” kimásolópapír,
ezüst-klorid fényérzékeny anyaga némi ezüst-nitrát társaságában
kollódiumban eloszlatva kerül a papír hordozójára. A hordozó és a
fényérzékeny réteg között barit réteg van, ez általában
zselatinban eloszlatott bárium-szulfátot tartalmaz és a fénykép
felületét, alapszínét adja (többek között).
Próbáltuk megfejteni, hogy a celloidin miért produkálja a
platinotípiára jellemző jelenséget: kapaszkodónak az tűnt, hogy
tartósító színezésére platinát (és/vagy aranyat) használtak. Hogy
a konkrét kópiákban van-e platina, azt XRF (röntgensugaras
fluoreszcens spektroszkópia) segítségével lehetett megvizsgálni.
Az első elemzés egy kézi készülékkel történt, ez nem hozott
pozitív eredményt, aminek oka a felmért területen lévő anyag túl
kis mennyisége, a készülék nem optimális típusa, beállítása
lehetett. Ezt az eszközt elsősorban képzőművészeti anyagok
tanulmányozására használták. Ezután jött a Covid-19, és a
kollégákkal a kapcsolat megszakadt.
Mire újra visszatérhettünk a Festményvizsgálati Labor műtermébe,
ahol szívességből végezték a méréseket – ezúton is köszönjük! –,
már egy új, szkennelő XRF spektroszkóp is volt, ami végül
kimutatta a platinát a fotóban. Innen már világos volt a helyzet,
erről már van szakirodalom is. Amire szükség is volt, mivel a
transzferkép vizsgálata következett, de a további analízishez
szükséges eszközök nem voltak hozzáférhetőek számunkra e projekt
keretei között. Az újabban előkerült írásokban a különböző
teóriákat taglalták, és a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a
platinaszemcsék erős katalitikus hatására színeződnek el a
cellulózszálak a hosszú ideig tartó érintkezés során. A transzfer
keletkezése nem jár anyagfelhasználódással a képben, így a
jelenség akárhányszor megismétlődhet. A szoros érintkezés, a magas
hőmérséklet és nedvességtartalom sietteti az általában évekig
tartó folyamatot.
Fontosabb
szakirodalom:
Dusan
STULIK,
Art KAPLAN, Platinotype, The Atlas of Analytical Signatures of
Photographic Processes, 2013
https://www.getty.edu/conservation/publications_resources/pdf_publications/pdf/atlas_platinotype_corrected.pdf
(Magyar fordítása megjelenésre vár)
Jennifer
K.
HERRMANN, Sara SHPARGEL, Lauren M. VARGA, Karen GASKELL, and Mark
ORMSBY, “The Phenomenon of Platinum Print ‘Image Transfer’
to
Adjacent
Papers,” in Platinum and Palladium Photographs:
Technical History, Connoisseurship, and Preservation, ed.
Constance McCabe
(Washington,
D.C.:
American Institute for Conservation of Historic and Artistic
Works, 2017), 232–249.
A
szövegben előforduló szakkifejezések magyarázata megtalálható az archfoto.n1.hu/klexframe.html
oldalon,