Első oldal Vissza Folytatás Utolsó oldal Áttekintés Kép

• A celloidin kollódium kötőanyagú emulziós kimásolópapír. Egy nevezetes feltalálója nem volt, többek munkáit felhasználva, 1864-ben George Wharton Simpson irja le és 1867-től Obernetter tökéletesítése révén gyárilag előállíthatóvá válik. (Eleinte kész, baritált papírra házilag is készítették.) Forgalomba kerülése után pár évvel, 1868-ban már baritálva készült. Fényes felületét "homálymázzal" mattították, de matt változata is készült (e célból baritrétegéhez rizs, arrow-root, stb. keményítőt adagoltak). A celloidin volt a legkeményebb gradációjú képet adó kimásolópapír. Különösen kemény volt Rembrandt márkájú változata. Az 1930-as évekig használták. (Pl.: Kodatone márkanéven a Kodak még az 1930-as évek közepén is gyártotta) Ez volt az első nagyüzemben gyártható emulzióspapír. Jellegzetes fényű, "dunsztos" tapintású felületéről, gyakran színes baritrétegéről és hideg barna vagy semleges szürke tónusáról ismerhető fel. Felülete könnyen sérül. A hazai vizitkártyák, kabinetportrék jelentős része 1880 körültől erre készült.